A tengernél lakunk

A tengernél lakunk. Derül a kedvem,
ha a tetőre ülhetünk, mivel
az Etnával nemrég ott ismerkedtem
s a boldogság bárányfelhőivel.
A szűk lépcsőn egymáson már nemegyszer
mentünk keresztül. Az anyagtalan
mókázik az anyaggal. Szerelmemnek
íly későn is még eperszaga van.
Csukott gyöngyházkagylóban alszunk éjjel.
Majd hajnalködbe csúszunk ki a résen.
Némán kávézunk. Hűsek a szobák,
de a mennyezet izzad és virágot
fakaszt fölöttünk. A kőfalon át
megcéloznak az izgatott sirályok.
 

(Málta, 1966)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]