A tengernél lakunk
A tengernél lakunk. Derül a kedvem, |
ha a tetőre ülhetünk, mivel |
az Etnával nemrég ott ismerkedtem |
s a boldogság bárányfelhőivel. |
|
A szűk lépcsőn egymáson már nemegyszer |
mentünk keresztül. Az anyagtalan |
mókázik az anyaggal. Szerelmemnek |
íly későn is még eperszaga van. |
|
Csukott gyöngyházkagylóban alszunk éjjel. |
Majd hajnalködbe csúszunk ki a résen. |
Némán kávézunk. Hűsek a szobák, |
|
de a mennyezet izzad és virágot |
fakaszt fölöttünk. A kőfalon át |
megcéloznak az izgatott sirályok. |
|
|
|