Mellettem ülsz a lócán

Mellettem ülsz a lócán; könyvet olvassz.
Vállad mögött a támlán jobb kezem.
Az alkony sárgás fénycsóvákat forgat
a szemhatár szélén, mint Claude Lorrain
festményein. Ugorjak nyolcvan évet?
A ház rég eltűnt. Luxusszálloda
neónja mellett, ferdén kinn a légben
úszik szobánk helye, hol valaha
boldogok voltunk. Mindkét urnánk széttört.
S kihez intézzem ezt az esztelen
üvöltözést az anyag börtönéből?
Vagy kössek békét ketrecünkkel? Állam
lassan feléd csúszik. Elengedem
ajkam csónakját hajad áramában.
 

(Málta, 1966)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]