Mellettem ülsz a lócán
Mellettem ülsz a lócán; könyvet olvassz. |
Vállad mögött a támlán jobb kezem. |
Az alkony sárgás fénycsóvákat forgat |
a szemhatár szélén, mint Claude Lorrain |
|
festményein. Ugorjak nyolcvan évet? |
A ház rég eltűnt. Luxusszálloda |
neónja mellett, ferdén kinn a légben |
úszik szobánk helye, hol valaha |
|
boldogok voltunk. Mindkét urnánk széttört. |
S kihez intézzem ezt az esztelen |
üvöltözést az anyag börtönéből? |
|
Vagy kössek békét ketrecünkkel? Állam |
lassan feléd csúszik. Elengedem |
ajkam csónakját hajad áramában. |
|
|
|