Oly szép, oly karcsú…
Oly szép, oly karcsú, oly vad s oly erős vagy |
az ifjúság tőrével az erőszak |
virágingében. Hol keresselek meg |
száz maszk alatt? Fellázadsz, ha szeretlek; |
|
megszöksz, ha nem. S mit nyújtsak néked? Ölni |
tudnék, hogy többé el ne hagyj e földi |
kiránduláson. És még mindig félek, |
ha hajnaltájban elmégy és ha délben |
|
nem szólsz hozzám, vagy alkonykor magányod |
szirtjére ülsz. De éjszaka elérlek, |
mikor a hold süt és ágyadhoz állok. |
|
Álmodban arcod oly tiszta fehér lesz! |
Vállad márványa lüktet. Oroszlánok |
jönnek inni karizmod csermelyéhez. |
|
|
|