Oly szép, oly karcsú…

Oly szép, oly karcsú, oly vad s oly erős vagy
az ifjúság tőrével az erőszak
virágingében. Hol keresselek meg
száz maszk alatt? Fellázadsz, ha szeretlek;
megszöksz, ha nem. S mit nyújtsak néked? Ölni
tudnék, hogy többé el ne hagyj e földi
kiránduláson. És még mindig félek,
ha hajnaltájban elmégy és ha délben
nem szólsz hozzám, vagy alkonykor magányod
szirtjére ülsz. De éjszaka elérlek,
mikor a hold süt és ágyadhoz állok.
Álmodban arcod oly tiszta fehér lesz!
Vállad márványa lüktet. Oroszlánok
jönnek inni karizmod csermelyéhez.
 

(Málta, 1966)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]