Vigasztalan voltál
| Vigasztalan voltál. Áthoztalak |
| Ági hangszalagjaihoz, s amíg |
| meghallgatjuk a harminckettedik |
| zongoraversenyt, nézem arcodat: |
|
| a zene lassan nyúl feléd, ködöt |
| s fényt hint reád, lüktető selymeket |
| csavar köréd, megszédít, felemel |
| s magával visz. Miközben örülök, |
|
| elképzelem, milyen lenne világod |
| Mozart nélkül. Csúf sivatagot látok |
| elszórt csontokkal s pár barbár arabbal, |
|
| a homokban tört kardokat, sületlen |
| kenyeret meg egy rokkant íróasztalt |
| szakadt aktákkal s eltört szemüveggel. |
|
|
|