Vigasztalan voltál

Vigasztalan voltál. Áthoztalak
Ági hangszalagjaihoz, s amíg
meghallgatjuk a harminckettedik
zongoraversenyt, nézem arcodat:
a zene lassan nyúl feléd, ködöt
s fényt hint reád, lüktető selymeket
csavar köréd, megszédít, felemel
s magával visz. Miközben örülök,
elképzelem, milyen lenne világod
Mozart nélkül. Csúf sivatagot látok
elszórt csontokkal s pár barbár arabbal,
a homokban tört kardokat, sületlen
kenyeret meg egy rokkant íróasztalt
szakadt aktákkal s eltört szemüveggel.
 

(Málta, 1966)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]