A teraszon állunk
| A teraszon állunk. A tengeren |
| színezüst holdfény tölcsére világol: |
| legvégén foszfor ég. E szerelem |
| látogatónak jött a túlvilágról. |
|
| Csikorgó autók a pálmák alatt |
| s hullámverés. A szemhatáron kékes |
| barlang. Válladra tettem államat, |
| de testem nem ér oda a tiédhez. |
|
| Csak hajad könnyű érintését érzem |
| e szende, mozdulatlan békességben, |
| ahol megszűnt a szó. Fejünk felett |
|
| az égen lassan elfordul a Göncöl. |
| Csillag hull. Némán libegek veled. |
| De olykor felnyöszörgünk a gyönyörtől. |
|
|
|