Úgy jöttél hozzám…
| Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez. |
| S így néztem én is fel reád, aki |
| nem várt már semmit. Kloáka az élet, |
| de egymást még meg tudjuk váltani. |
|
| Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak. |
| Húsz esztendőnk lesz? vagy csak két hetünk? |
| Üssünk a jelen borotváján sátrat. |
| Jövendő nincs. De hátranézhetünk. |
|
| Hogyan kell élnem? Soha élő ember |
| nem oktatott ki. Plátó nevelt engem |
| meg Epiktétosz. Ülj mellém és nézd |
|
| (s lásd másként, mint én) a forgó világot. |
| Vár ránk a nagy kaland. Nem magyarázok. |
| Azonnal dobd ki Árisztotelészt. |
|
|
|