Vállad akasztófáján
| Vállad akasztófáján lóg a testem, |
| szemed kútjában öngyilkos leszek. |
| A tőr kihull kezemből. Térdre estem |
| eléd. Gyűrött zsebkendőt lengetek. |
|
| Bőrig vetkőzöm és tovább. Kitárom |
| magamat, oly mezítlenül, ahogy |
| anyám megszült. Nincs tőled e világon |
| védelmem, csak ha védtelen vagyok. |
|
| Fiat, barátot, mindenkit feladtam |
| miattad. Már az első pillanatban. |
| Oly jólesett! Bokádat csókolom. |
|
| Ne emelj fel. Eszeveszett kamasznak |
| hullok lábadhoz. S így vagyok magasabb: |
| a csillagokba ér a homlokom. |
|
|
|