Delfinek
| Hányszor láttam már őket így, csoportban! |
| Öten-hatan, vidám artistanép |
| ezüst trikóban, mint a torpedók, |
| nekilendülnek a hajó orrának, |
| lebuknak s máris ott vannak a túlon. |
| Felnéznek ránk: tetszett-e a bravúr? |
|
| Auckland előtt, hová nehéz bejutni, |
| egy delfin, még a század elején |
| révkalauznak állt és elvezette |
| a kormányost a víz alatti szirtek |
| közt, s olykor-olykor visszapislogott: |
| jól jön mögötte? S ha a révbe ért, |
| már úszott vissza, a következő |
| hajóra lesni. Félálomban gyakran |
| jut az eszembe. Vajon él-e még? |
|
| Húsz év előtt két katona-bajtársam |
| felborult csónakjukkal a viharban |
| Eniwetok előtt. Már fuldokoltak, |
| mikor egy végtelen erő labdázni |
| kezdett velük, s emelte, vitte őket |
| a koráll-zátonyig. Egy pillanatra |
| látták csak a delfin hideg szemét. |
|
| Derék tudósaink már néhány éve |
| kutatják, hogy a delfinek mily módon |
| érintkeznek száz mérföld távolságra |
| magas rezgésű hangskálán, s az apró |
| delfin mért ismeri rögtön, gyakorlat |
| s tanulás nélkül szülei egész |
| szótárát: vagy hogy terhessége végén |
| miért kíséri a delfint néhány |
| segítőkész hím és nőstény, mint hogyha |
| szülőasszonynál álló ápolónők |
| és orvosok volnának? Ezt kutatják |
| tudósaink, meg száz más dolgot, mely mind |
| roppant érdekes és lényegtelen. |
|
| Engem inkább az izgat: honnan tudják |
| e vízlakó állatok, hogy az ember |
| nem bírja ki a tengert és utál |
| belefulladni? S mért segítik partra, |
| mikor nekik a bunyán-fa alatt |
| nem prédikált könyörületről Buddha? |
| Miért rohannak neki a cápának, |
| mely menekül előlük, s verik át |
| lágy oldalát állcsontjuk dárdájával? |
| A morálfilozófia mely lapján |
| olvasták, hogy a gonoszt minden módon |
| üldözni kell, akkor is, ha csak mást bánt? |
|
| Oly messze vannak; meg sem értjük őket. |
| Ezeket nem kondicionálták, hogy |
| városállamba tömörüljenek, |
| tanuljanak, civilizációkat |
| teremtsenek, majd szétverjenek mindent. |
| Agyukba nincs pokolgép beszerelve, |
| nem válogatnak jó meg rossz között. |
| Versenyt úsznak, tornásznak, szeretkeznek, |
| szórakoznak és örülnek, ha mást is |
| mulattathatnak, s a szamaritánus |
| gesztusokról sem feledkeznek el. |
|
| Hogy mit gondolnak rólunk? Nehéz lenne |
| tisztázni. De ha békés, ideális, |
| boldog s könnyed életútjukra gondol |
| az ember, meg pompás ösztöneikre, |
| úgy feltehető, hogy a hullaszag, |
| mely gyilkos-öngyilkos fajtánkból árad, |
| előttük sem egészen ismeretlen. |
| Talán ezért oly megvetőn hideg |
| a szemük, mikor egy salto mortale |
| után felnéznek ránk, vagy a hajó |
| szakácsa kövér halat dob nekik. |
|
(Szicília és Malta közt, 1965. május) |
|
|