| Lorenzo a Plátói Szerelem félmezítlen |
| jelképe lett a festmény szélén mint Mercur isten. |
| Kígyós karját feltartja az ideák világa |
| felé. A festő ránéz a kocsmáros fiára |
|
| és nem szabadul tőle. A kamasz mellbimbója |
| illatszert küld feléje mint a lepréselt rózsa, |
| hernyóselyem a válla. Kegyetlen, hosszú combja |
| pasztellkék. De a piktort még sokkal inkább vonzza |
|
| ott, hol a reggel rózsás fényei már elérték |
| s megfestik két brutális, egymástól elvált térdét. |
| A festő félreteszi palettáját és reszket. |
|
| A szépfiú leejti derekáról a leplet. |
| Elvárta, hogy így járjon vele a híres mester, |
| aki a lelket festi, de nem számol a testtel. |
|
|