Olykor még szembejössz

Olykor még szembejössz velem a járdán
itt Firenzében, s én feljajgatok
a gyönyörtől, hogy új testet találtál,
s mindig oly karcsú s lányos vagy, ahogy
ismertelek. Eléd futok, te szőke,
míg egy rossz mozdulat vagy rossz mosoly
kiábrándít. Így kísértesz: más nőkbe
bújsz, maszkot öltesz, alakoskodol,
a hotelben képeket versz le éjjel
a falról, ha magam alszom, s ha nem:
tarkómra fújsz; a kandalló tüzével
pattogsz reám, hisztérikus, vad angyal –
s én ujjongok, mert játszol még velem,
pedig tudom, hogy én játszom magammal.
 

(Firenze, 1965)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]