Olykor még szembejössz
Olykor még szembejössz velem a járdán |
itt Firenzében, s én feljajgatok |
a gyönyörtől, hogy új testet találtál, |
s mindig oly karcsú s lányos vagy, ahogy |
|
ismertelek. Eléd futok, te szőke, |
míg egy rossz mozdulat vagy rossz mosoly |
kiábrándít. Így kísértesz: más nőkbe |
bújsz, maszkot öltesz, alakoskodol, |
|
a hotelben képeket versz le éjjel |
a falról, ha magam alszom, s ha nem: |
tarkómra fújsz; a kandalló tüzével |
|
pattogsz reám, hisztérikus, vad angyal – |
s én ujjongok, mert játszol még velem, |
pedig tudom, hogy én játszom magammal. |
|
|
|