Az epheszoszi könyvtár
| A homlokzat még áll. A rétek zöldje |
|
bebújt az ablakok meg a boltívek |
| közé. De az emberméretre készült |
|
remek márványfal százszor több, mint díszlet: |
| a könyvtár benne él még. A kiszáradt |
|
szökőkút a gyomok közt újra árad; |
| tollseprős szolga jár, porol s egy vénség |
|
Szápphót másolja négy hete magának. |
|
| A lépcső nem nekifutásra készült, |
|
de hogy kényelmes, széles fokait |
| ülésre használják és megbeszéljék |
|
az istenek s az ember dolgait. |
| Az oszlopok közt kék árnyék, fűzöld nap. |
|
A kapuőr, másként Kerberosz testvér |
| egy szépfiú khlámisza s fehér melle |
|
között lopott könyvtekercset keresgél. |
|
| A kapubolt alatt a nevesebb |
|
könyvtárosok pihentek szarkofágban. |
| Csontjaikat szétszórták a barbárok, |
|
a márványból vályúkat készítettek, |
| bandáik a könyvekből tüzet raktak |
|
és ürücombot pirítottak rajta, |
|
| vagy foglyaik kezét-lábát pörkölték. |
|
A fal még áll. Nem sokáig. A márvány |
| pusztul, szemcsékre hull, vajjá kenődik, |
|
mert a benzin mérge beleszívódott, |
| meg a gyárfüst. A rablógyilkosokra |
|
megérkeztek az öngyilkos utódok. |
|
|
|