(Ötezer éve a kötelet hoznám…)

Ötezer éve a kötelet hoznám és összekötném testedet, te drága, hogy szellemed ne járjon vissza hozzám. Ma azt kívánom: bárha visszajárna. Egy ezredéve rokonok ülnének a sarkokban, mint démonok. Mécs égne s a percre várnánk, amikor a lélek kilép belőled s felrepül az égbe. Ma úgy tudják, hogy döglött állat-testét az ember ott felejti a szeméten. De öt érzék nem elég a mindenség megértéséhez. Ez minden reményem.