(Nyugodtan alszol…)

Nyugodtan alszol. Én a széken gubbasztok és kezedet nézem: milyen törékeny, hosszú kéz! Áttetszik ujjad minden csontja s mintha bőrödön átragyogna a csonthártyák alól a mész. Tudom, hogy puszta létem szégyen, szégyen rikító egészségem, és ingem alatt meztelen, hideg mellem. Egész hiába reméltem s vártam a csodára: nem ment meg most a csoda sem. Nincs irgalom. És ha utánad ugornék, akkor sem talállak. Visszhangtalan a jajgatás. A túlparton nem mozdul senki. A mész elporlad. Mi a Semmi? A Semmi üres csigaház.