Tudományos világkép – van ilyen?

Demokritosz, Galilei, Newton, Kopernik kanonok – a nap nem az űr közepe, s hasíthatók az atomok; Gassendi, Marx, Delamettrie, Holbach: az anyagelvűség, bár elméletnek megbukott, tovább virul, mint párthűség; Liszenko, Jung, Freud, Skinner, Spock, Pavlov: jaj poshadt tökbefőtt, jaj éji kandúr-zenekar a tudományos háztetőn; jön a friss kozmogónia, roppant merész! aki tanul, izzad, gürcöl, megérti, de mire megérti, elavul; nyugton három dimenziós fenekemen sem ülhetek: a fizika évente új dimenziókat szül nekem; s a fordított idő! talán elérek minden csillagot, ha nincs jövő, csak múlt: oda visz a negatív villamos; kérdéses, merre megy velünk a mozdony: száguld, vagy tolat? megtudjuk-e, hogy a világ nem óramű, de gondolat? Bújjam a tudós könyveket, vagy hagyjak föl velük, mivel az ember abból profitál főként, amit nem olvas el?