Arthur Koestler, Robert Graves

Csak Koestler hordja hátán az idő tarisznyáját. Sejtek s bolygók közt fel-le utazott. A Darkness at Noon mint Voltaire Candide-ja. Kelj fel, Jairus lánya! Jeremiás nem írta le még Nyugatot. Graves a Sötét Istennőt kereste. Most Majorcán ül a sövényen. Ha nem vigyáztok, itt a vége! Hiába mondta, s hányszor! Pusztulnak. De ki bánja? Ő addig nevet rajtuk, míg ott ragyog utcája végén a tenger kékje. Harcoljak vagy röhögjek? Kár volt értünk? Nem volt kár? Mellet mutassak? hátat fordítsak? Hasztalan kínlódom a kérdéssel. Tudom, hogy mindkettőnek igaza van.