Sorok egy üveg francia konyak mellé, mely konyakot egyik angol jóbarátommal juttattam el a címzettnek Budapestre

Vezércikkedben hazaárulónak s hazugnak titulálsz. Vajon ki lódít s árul hazát? Te is tudod, ha józan vagy nagyritkán; nemhogy az olvasóid. Más voltál régen. Hány rohadt nyilasnak húztad el nótáját! Hogyan szerettek s tiszteltek, míg lelkedet e nem adtad Hruscsovnak s a delírium tremensnek! Vedd e konyakot és ürítsd a múltra! Tudom, megiszod, akárhogy is fulladsz e vers miatt. Prószit, Parraghi Gyurka! És ne dohányozz, mert könnyen kigyulladsz.