Federico García Lorca
| Huszonnégy éve olvastam először |
| öt vagy hat versét. Hőmérsékletem |
| harminchét kettőre szökött; arcomhoz |
| két langymeleg pamacs tapadt; lihegtem |
| az élvezettől; köröttem fénygyűrűk |
| kezdtek keringeni; metaforái |
| szökőkútjába ugrottam, hadd verje |
| vállgödrömet a sok sugár; az élet |
| s a halál elvesztették köznapi |
| unalmukat; fülembe fekete |
| kancák dobogták verse ritmusát |
| patkótlan lábbal; asszonáncai |
| zenekarát hallottam messziről; |
| azt éreztem, hogy több lettem magamnál |
| s oly gondtalan, mint őrült csókolódzás |
| közben, egyszerre boldog s izgatott. |
| Huszonnégy éve voltam így először |
| Lorcával és még most is így vagyok. |
|
|