Tibet
| Sötétzöld, hűvös május este. |
| a télikertben. Tévék szólnak |
| a szomszédból, meg egy tücsök |
|
| az óriási tölgyről. Zsuzska |
| a két éve megrendelt könyvön |
| kellene dolgoznom, de nem |
|
| tudok. Kék ég, gyors, rongyos felhők |
| teherautókról a sok puffadt |
|
| a lámát s három szerzetest. |
|
| Jakzsírral kenték s meggyújtották |
| négyüket ott kint a havas |
| lejtőn. Egy hang sem jött belőlük. |
| Nem élnek már, de izzanak. |
|
| A tiszt a többi szerzeteshez |
| fordul: – Ilyen a tűzhalál! |
| A Piros könyvet lapozgatja |
| kommentárért; de nem talál. |
|
| Van, ki a gyalogösvény mellett |
| lapul, képlékeny, kifagyott |
| agyagban, állával a sziklán, |
|
| járőrt; de mit ér puskájával |
| az ágyúk ellen s elfagyott |
| lábbal, míg repülők köröznek |
| fölötte, mint a karvalyok? |
|
| Van, ki a sárban áll, fiával |
| vállán s a tankokra mutat: |
|
| Van, ki bent imamalmot forgat: |
| Kint haláltáborral s kolhozzal |
|
| Van, ki gyökeret s jeget rágott |
| s futott borzalmas szurdokok |
| mélyén, amíg a Bráhmaputra |
| partjához végre eljutott; |
|
| vörös zászlók, betonállások, |
| szögesdrót. Tömlőn úszik át |
| a vizen, és ha nem lövik le, |
|
| Mily furcsa a párás lapályon, |
| hol vízumot s konzerveket |
| vág hozzá a nyugati jóság, |
| meg a rossz lelkiismeret! |
|
| Golfozás közben Eisenhower |
| nép hősi harcát nem segíti, |
| de nagyon-nagyon tiszteli, |
|
| s a hírlapokból nyálas részvét |
| patakzik; dehát, ugyebár, |
| ez Kína belügye és hol van |
|
| Marx és Mao babonái ellen |
| Ne háborogj. Néhány nap már csak |
| és a nyavalygás véget ér. |
|
| A feledés jön. Közben újabb |
| hogy felzokogjon. Sírba tették |
| rég azt, ki lengyel vagy magyar. |
|
| Tibetben bakancsok kopognak, |
| fegyver meg szögesdrót zörög. |
|
| Nyugaton virágzik az üzlet, |
| az öngyilkos jólét. Őrlődünk |
|
| Ülök az éjben. Hol találok |
| vígasztalást az ég alatt? |
| Nyomorult, ki eljött hazulról, |
| nyomorult, ki otthon maradt. |
|
|
|