Töprengés egy megtisztelő ajánlaton
| Hívnak: tanítsam itt az ezredek |
| költészetét; és írjak verseket. |
|
| Elszomorodom. Íly ajánlatot |
| száradt emlőjű hazám nem adott. |
|
| Kedvenceim: a türkiz svéd fenyők, |
| a kék tavak, a szőke, karcsú nők. |
|
| Toronyszobában, félöles falak |
| között élhetnék, gót boltív alatt. |
|
| Itt vár rám végül vándorutamon |
| biztonság, tisztes jólét, unalom. |
|
| Félévig nap, félévig félhomály, |
| s a steril filológus-ispotály. |
|
| Bizonytalan sorsú urnám helyett |
| foglalhatnék szép gránit sírhelyet. |
|
| Hazai mocsok után tisztaság. |
| Honi bitangság után tisztesség. |
|
| Liliputnak, nem kéne szüntelen |
| Washington s Moszkva ellen küzdenem |
|
| egyszerre; és az orosz szolganép |
| magyar szolgáiról se szólanék. |
|
| Bankettek, talár és diáksereg: |
| kedvelnének, habár nem értenek. |
|
| Olvashatnék, magamnak örömül |
| ismét latinul meg ógörögül. |
|
| Dunnás ágyban, ha késő este lett, |
| végigtapogatnám a testemet: |
|
| de tudnám-e az ólomablakok |
| között, hogy ez még én magam vagyok? |
|
| Érzelmeimet megfagyasztanám. |
| Így ülnék a tanárok asztalán, |
|
| hol mindenki merev, de sohase zord. |
| Lazacot ennék, hozzá Chablis bort, |
|
| s mindazt, mi Svédországban nem terem. |
| S mikor nagyritkán elkeseredem: |
|
| Gusztáv király telefonálna és |
| megkérdezné: megy-e a rímelés? |
|
|
|