Lovasember éneke

Kordoba. Szívem messze otthona. Iszákomban olajbogyó, kancám lába szapora. Telihold süt, mégsem érek kapuidhoz, Kordoba. Vérszín hold és éjszín kanca, sosem érek el oda, hol a halál leskelődik bástyáidról, Kordoba. Jaj, gyors kancám lába véres, végtelen az út pora, jaj, a halál előbb ér el, mint én téged, Kordoba. Kordoba. Szívem messze otthona.