Lovasember éneke

Kordoba.
Szívem messze otthona.
Iszákomban olajbogyó,
kancám lába szapora.
Telihold süt, mégsem érek
kapuidhoz, Kordoba.
Vérszín hold és éjszín kanca,
sosem érek el oda,
hol a halál leskelődik
bástyáidról, Kordoba.
Jaj, gyors kancám lába véres,
végtelen az út pora,
jaj, a halál előbb ér el,
mint én téged, Kordoba.
Kordoba.
Szívem messze otthona.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]