Magánzárka
| nincs mit félnem íly közel |
| aki rabként vizen élt itt |
|
| Van kincstári nagykabátom |
| bő csizmámat: mint a vas, |
| és két falhoz két könyökkel |
|
| Koldusember voltam Bécsben |
| fenn az eresz védett, térden |
| alkonytájban félkenyérrel |
| Tóth főhadnagy is benézett: |
| – Maga él még? – Hess, te Dög! |
| Aztán Zsuzskához hajoltam: |
| – Csőszmesterség? Vállalom. |
|
| Elkészültem negyven sorral |
| hogy is volt a gyermekkorral? |
| úgy ahogy most, nem papírral |
| Szótagok, hangok öt érzék, |
| fények. S aztán? Nagy setétség |
|
| kész egy másik, ronda nap |
| relatív, szólt egykor taknyos |
| várt Auschwitzban a kemence |
| ránk, s ő végleg elfutott |
| lett inkább a sors kegyence |
| Einstein Albert asszisztense |
| míg nekem csak Recsk jutott. |
|
| fenn a légben – két hüvelykkel |
| négy hüvelykkel – egyremegy |
| gondol: mit miért csinál? |
| Tegyek végre pontot Recskre, |
| küzdjön mindegyik, csak én nem? |
| Mit gondoljak, mit akarjak |
| hogy túléljem? hogy meghaljak? |
| Melyik a tisztességesebb? |
|
|
|