Éhség
| Nem rossz ez itt a kék napfényben. |
| A barakk földjén sár dagad. |
| Uszonyokat növesztek éjjel, |
| napközben zsenge szárnyakat. |
|
| A bőröm somfánál keményebb: |
| Nem mar a fagy, pofont nem érzek, |
| mag lettem végre héj helyett. |
|
| az éhség; most csak szemsarkamban |
| szorongat még egy keveset. |
|
| Meg az is, hogy bolhák ugrálnak |
| De mért is őrzök luxustárgyat |
| itt Recsken? Holnap eldobom. |
|
| Szerelem? szépség? szabad élet? |
| Farcsontomból üvegcserép lett. |
| Nagyon rossz ülnöm. Állni jobb. |
|
| Állok hát, a nehéz csákánnyal |
| A hajcsár néz. Biztos meglátta, |
|
| Mindjárt hozzám lép, felrúg, megver, |
| agyoncsap. Csipkés fellegek, |
| vadkék ég. Mindent lát az ember, |
| és mindent mindjárt elfeled. |
|
|
| Két napja Borostóbi Jóska |
| halt éhen, ma délben Szuha |
| bukott szemem előtt a hóba. |
| Legyen nekik a mész puha! |
|
| Mindről verset kéne szereznem. |
| Hányat? Ötvenet? Hatvanat? |
| Már könnyem sincs, oly könnyű lettem. |
|
| Még jó, hogy szellemem töretlen: |
| s egy kard; s hogy olvadnak köröttem |
|
| Most mind a garatomon táncol: |
| meg nagyanyám verandájáról |
| a jácint-gyertyák kék szaga, |
|
| füstje. Szagolnám szívesen, |
| de szállni kezdek. Ez az ország: |
| mindegyik dombját ismerem. |
|
| szolgái. Ez Rákosi Mátyás, |
| kit most is helyből ugrok át. |
|
| Ott Béla király Isztergomban: |
| s az oroszlánok. Lehajoltam |
| s eléje csúsztam térdemen: |
|
| „Maradj velünk!” De nemet intett. |
| vagyunk s karóba húznak minket |
|
| kívánságára itt Pozsonyban, |
| alatt. Ajkam közt szörnyű szomjam |
| s alvadt vérem göröngyei. |
|
| A karóról most visszamászok |
| tudom M-mel a reneszánszból? |
|
| aztán Giovanni da Milano, |
| Martini, Memling, da Majano, |
|
| az ismeret lerágott csontja. |
| Inkább százszorszép kellene, |
| hogy a szirmokon kiszámoljam: |
| mi történik majd itt velem. |
|
| De százszorszép nem nő a hóban. |
| Kezdem. Caesar – éhenhalok, |
|
| Augustus – mégse halok éhen, |
| Caligula – nem halok éhen, |
|
| és így Marcus Aureliusszal |
| A császárokat sose tudtam |
|
| csupa gejzír. Gyémántot szikráz |
| s nyersselymet őröl a malom. |
| Hány órája, hogy a hókristályt |
|
| E földre én is készületlen |
| jöttem. Behúnyom a szemem. |
| Azt látom, ahogy megszülettem |
|
| mint most. Mért jöttem a világra? |
| Mi volt a célja? Ne keresd! |
| Ez itt a fény nagy uszodája, |
|
|
|
|