Október 6.
| A vesztőhelyre sáros út vitt |
| Száz év, s meghaltam volna úgyis – |
| Láhner György sírt s a földre nézett, |
| Damjanich szekéren feküdt, |
| Leiningen felmentő honvédek |
| árnyát kereste mindenütt. |
| S a táj olyan volt, mint a fácán: |
| tarlók, fák vérző foltjai, |
| és ők, tarkán, libegve, hátán: |
| elhulló, bús-szép tollai. |
|
| Aradon így. A pesti téren |
| de ő nem félt, csak arca széle |
| Mosolygott. Mi bánta, hogy vége? |
| Branyiszkónál nevét az égre |
| karcolta kardja, a híres. |
| Ez volt Dembinski hadsegéde, |
| Abancourt Károly ezredes. |
| S mi elfeledtük. A miniszter, |
| bár hívták, maradt egyedül. |
| – Az Al-Dunán – szólt – mély a gázló |
| s vénember már nem menekül. |
| Leszek bitófán harci zászló, |
| ha sorsom ezt így rótta ki – |
| s habár magyar volt Csánÿ László, |
| úgy halt meg, mint egy római. |
|
| A többit, mintha friss, mély sebből |
| fröccsen szét érdes cseppű vér, |
| Kuftsteinbe, Grácba, Josephstadtba, |
| Húszan egy odvas pincelyukban, |
| nehéz bilincsben, pipájukkal |
| így éltek, sakkoztak, dohogtak |
| Kegyelmet vártak s forradalmat, |
| és írtak vert hadakra verset, |
| tábornok Bemre disztichont. |
|
| Volt, aki bírta; más kivénhedt; |
| olyik megőrült, de az élet |
| sodrából mind-mind kiesett. |
| Kinn szöszke osztrák hadnagyoktól |
| S az ország rothadt. A rabságot |
| mindjárt megszokta s elfeküdt |
| a földön, mint télvízkor vágott, |
| rózsás rügyekkel tele bükk. |
| E rügyből egy se bontott zászlót: |
| kilobbant, múló szalmaláng volt |
| vagy elköltözött másfele, |
| Londonba, New Yorkba, Turinba |
| és hűs lidércként messze táncolt. |
|
| Száz év – s a magyar börtönéjjel |
| nem változott száz év alatt. |
| Száz év – s az első fordulóra |
| ébredtetek és lassan róva |
| a lépést, méláztatok róla, |
| mit hozott Világos, Arad: |
| száz év – hűséges ingaóra, |
| s míg árnyékunk a kőpadlóra |
| hull – hány nap, hét és hónap óta! – |
| s kihúnyunk, pisla mécsesek: |
| sok szép magyar fej, hervadt rózsa, |
| Lonovics! Barsi! Berde Mózsa! |
|
(Az ávó pincéjében, 1950. október 6.) |
|
|