6. Szikföld
| Két vállamon a barbár síkság üres hodálya, |
| arccsontomon tücsökszó, mint lüktető fogfájás. |
| Hiába látni messze; nem látok fát, se házat. |
| Az ég nagy, szürke kagyló, a szálas fű kiszáradt |
| s a délibáb halastó a dűlőút porában, |
| medréből mongolképű kamasz jön fel lovával. |
| Azt hinném, ha nem látnám a távírópóznákat, |
| hogy Karakorum mellett vagyok, Dzsingisz korában. |
|
|