Jászi ünneplése
| Márványember, aki mindig kimondta |
| a végső igazat; hűvös, kimért |
| öregúr, ki érzelmeit titkolja |
| és némán hálás a szeretetért; |
|
| egy elveszett nemzedék ihletője: |
| mindenki félreállított, noha |
| a megoldást csak te tudtad előre, |
| de megoldásod nem győzött soha. |
|
| Most itt ülünk. A dunavölgyi népek |
| szövetkezése ismét semmivé lett; – |
| ülünk, vad szomszédnépek fiai. |
|
| Tudjuk, hogy sorsunk most se fordul jóra, |
| s isszuk veled a rossz amerikai |
| kávét a megcsúfolt illúziókra. |
|
|
|