Hitler halála
| Eleánort a katonakórházban |
|
ismertem meg, Atlantic Cityben. |
| A legszebb ápolónő volt: jókedvű, |
|
villámgyors és szíves mindenkivel, |
| kivált a lábadozó pilótákkal. |
|
Engem természetesen nem vett számba. |
| Ma délután, itt New Yorkban futottunk |
|
össze, mikor az Eighth Avenue-n jártam. |
| Rám néz, nevet, belém karol: – „Most nincsen |
|
menekvésed. A szökevényt elfogtam. |
| Kísérj haza és jöjj fel. A Riverside |
|
Drive-on lakom, a hídnál, összkomfortban.” |
|
| Rossz tánczenét kattint fel rádióján. |
|
Sherryt iszunk. Átölel s már mezítlen. |
| Vörös jávorfa levélből és tejszín |
|
ködből állt össze. Ily szépnek nem hittem. |
| Kristálynedvet iszom szeme sarkából; |
|
végigcsókolom testét lágyékáig; |
| felszívom az aromát köldökéből. |
|
És mégsem jó így; valami hiányzik. |
| Az érzés? a szerelem? elsiettük? |
|
Combját vállamra dobja. Élvezz, élvezz! |
| Biztatom magam, ahogy odatartom |
|
ajkamat a rézvörös, langyos prémhez. |
|
| De alighogy számat hozzászorítom, |
|
arcomtól újra elválik a lába. |
| Ügyetlen voltam? Nem talált eléggé |
|
lelkesnek? Unja? Máshogyan kívánja? |
| Tánczene helyett a bemondót hallom: |
|
„…Hitlert, azaz szénné égett porát |
| a Reichskanzlei kertjében tegnap déltájt |
|
találták meg a szovjet katonák.” |
|
| Eleánor hajamban turkál. Lábát |
|
kitárja és halántékomra fonja. |
| Fülemben déli tengerek zenélnek. |
|
Arccsontomon tejeskalács a combja. |
| Ajkamat rápréselem szemérmére |
|
s úgy fúrom bele boldog nyelvemet, |
| mint udvarló nyomja az ajtórésbe |
|
a rózsaszín szerelmes levelet. |
|
|
|