Bombázni mégy. Menj s ne örülj ennek. |
A város lassan nőtt a horizontra |
mint látomás; jó polgárok pihennek |
alatta, kiknek szép volt minden dolga. |
|
Sok századéven át hány tarka szoknya |
súrolta macskaköveit, hány gyermek |
játszott utcáin! Hulljon hát a bomba, |
oldozd ki, de gyűlöld, hogy ezt kell tenned. |
|
Mint ióta a homoiúszionban: |
akármit gondolsz, belevág a bomba, |
s a célpontnak mindegy, de nem neked, |
|
nehogy unokád szégyenkezve mondja: |
pilóta volt, mert behívták, de ronda |
kéjgyilkos lett, mert közben élvezett. |
|
|