Fényes Lászlónak*

Nagyatyád murikon, apád a kártyán
játszotta el a sok bihari holdat –
ami maradt: a pesti bérlakásban
egy elárvult cserép muskátli volt csak.
Az ablakban játszottál, még gyermek
– Mikszáth ült éppen nálatok –, mikor
könyököddel a cserepet leverted.
Az Akácfa utca kövén csörömpölt.
„Látjátok”, szólt Mikszáth, „néki is jutott
mit eltékozolni az ősi földből.”
Károlyi, Bartók, Jászi, Szilárd, Fényes: –
a dolgok nem változtak meg azóta,
Magyarországnak még mindig maradt
pazarolni valója.
 

(Fort Leonard Wood, 1943)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]