Károlyi Mihály

Szonett nem éri fel. A fejedelmet
 
kell hívnom, hogy megmondjam néktek őt,
Majtény után, ha démoni dühében
 
egy vágya kelt: túlélni az időt,
vagy ha oltárképet nézett tűnődve
 
s szemfénye kékes lángokat vetett
mert bujdosásra adta el vezére
 
s háznépéből labanc rimája lett.
Volt úgy, hogy roppant, néma tisztessége
 
kongott körötte mint titáni dóm.
Máskor játékszobákban állt setéten,
 
játékszabályra, sorsra lázadón,
vagy erkélyen, hol málló oszlopokba
 
rúgott saruja, míg fenn a barokk
párkányfestményekről Greco-i árnyát
 
nyilazgatták a puffadt angyalok.
Hogy London s Párizs utcáin nem kellett
 
pirongva járnunk, ez miatta volt.
Seholsincs-Háza reményekből épült,
 
abrosza sarkán négy eltékozolt
évszázad ült és szállása tetőjét
 
betörték zúzva a magyar bitók.
Ezért történt, hogy mi, vándordeákok,
 
szegénylegények és szabad zsidók
jobbágynak álltunk hozzá s ablakából
 
lessük: virrad-e Hevesnél a sík,
gyertyát koppantunk s döbbent rémülettel
 
nézzük egymást, míg hosszan sakkozik.
 

(Montgomery, Alabama, 1943)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]