Rossz nőnél

Aubrey:
A szél hajunkba fú puhán,
minő vasárnap délután!
Autónk zúgása halk zene,
ez Mark Twain parkja balfele,
az ott a Nagy Kígyó folyam
mely nem veendő komolyan.
És ez Rolla, Missouri már,
hol ránk hetvenhét húri vár.
(Nézd a kocsmát, mily rivalgó!
félhomályból szól a tangó –
légy vigéc fehér kalapban,
whiskytől megingathatlan,
pisztolytáskával hivalgó
cowboy, vagy búsult hidalgó,
ki a grogot forrón issza: –
holtiglan sírsz ide vissza.
Ám ha most sírsz, itt a szajha,
ki herédet kifacsarja.)
A szajha:
Vitéz urak! vitéz urak!
Forrponthoz ért az indulat.
Mit bámultok? Nem láttatok
még élő asszonyállatot?
Honnét jössz, nyurga, szép kölyök?
S melyik hadosztály? Hetvenöt?
Boston? Fort Wayne? Peoria?
A másik, hallom, francia.
(Hogy faromnak másfél szék kell?
Használd, fiam, egészséggel.
Lóg a mellem? Jaj, te drága,
vessem néked panyókára?
Sok a néger! Vesszen mind!
Színre színt és ginre gint!)
Vitéz urak! az óra jár
s fél négyre jár; ez még felár;
gyertek fel egy-két szóra már:
aki feláll, az lóra száll.
Testem kincsestár, bányamély,
ölem barlangja rózsaszín:
itt vár terád meg rád a kéj,
Tom Sawyer! Huckleberry Finn!
A szerző:
Mikor megtudtuk, s még korán
egy délelőtt, az iskolán,
hogy kancán, tyúkon, vereben
lovagló szörny a szerelem,
sápadtan, csupa borzalom,
megesküdtünk az udvaron:
e gazságban részt nem veszünk,
ilyet, míg élünk, nem teszünk.
(Ébredj, félénk gyermeklélek!
Eskütétel, felidézlek.
Ha kirúgnak, ha kilöknek,
ha megvernek, ha leköpnek:
vérszerződés! újra kötlek.)
Nem! nem! nem! Inkább elmegyek,
a dombtetőre felmegyek,
megkergetem a felleget,
csalánban bukfencet vetek,
a barakkban levetkezem,
a matraccal szeretkezem,
inkább sapkámat lengetem,
cipőfűzőmet pengetem,
mélázom esti vizeken
s patkányt pörgetek zsinegen.
 

(Rolla, Missouri, 1943)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]