XLV. Kasba tornyán a Dráá völgyében, 2

Áttetsző, gyolcs felhőcskék fenn az égen. Karodra hajtod fejedet. Talán már alszol is. Farod két gömbjét nézem, a hattyúpárt ágyunk higany taván. Egy ér megpendül csuklómon. Szemérmem mézesen fájdít. Parázscsík a szám. Még csontjaid gyantaszagát is érzem e teliholdas, forró éjszakán. Áldozni jöttem. Szerelmem halálos. Lehajlok hátsód égi mosolyához. Szívem szédült verését hallgatom. Hasítékodban elmerül az állam. Ajkam keresgél a langyos mohában és megragad különös ajkadon.