XLI. Alba, 2

Egy szót sem szólunk. Lassan hűvösebb lesz
a virradat. Fekszünk a pamlagon
és még közelebb kúszol az ölemhez.
A boldogságtól én sem alhatom.
Mindkét karommal magamhoz ölellek
és száguldó szívedet hallgatom.
A kék-zöld-sárga kockás ablakon
kis üstökös-csóvákat gyújt a hajnal,
de ágyékom ottmarad ajkadon
és ágyékodon nem mozdul az ajkam.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]