XLI. Alba, 2

Egy szót sem szólunk. Lassan hűvösebb lesz a virradat. Fekszünk a pamlagon és még közelebb kúszol az ölemhez. A boldogságtól én sem alhatom. Mindkét karommal magamhoz ölellek és száguldó szívedet hallgatom. A kék-zöld-sárga kockás ablakon kis üstökös-csóvákat gyújt a hajnal, de ágyékom ottmarad ajkadon és ágyékodon nem mozdul az ajkam.