XL. Alba, 1

Kulcscsontodon az árnyak kékek, haton az óramutató. Bordáid mint a kerítések. Lesiklom a rácsok s a rések mentén, elbűvölt utazó. Karomon haton áll az óra. Rádőlt a szemhatár sötét szélére csípőd holdsarlója; áttetsző s éles mint a jég. Hasad homorú hóvidék. Elektromos ágyékhajadban szikrák sercegnek. Reggel hat van. Fogam közé veszem a göndör prémet. Pihegni sem merek, csak orrcimpám vonaglik a gyönyörtől. Karórám fél hetet mutat. Kinyújtott lábaid, szerelmem, hajnalködben fehér utak. Nem találkoznak, csak a végtelenben.