XL. Alba, 1

Kulcscsontodon az árnyak kékek,
haton az óramutató.
Bordáid mint a kerítések.
Lesiklom a rácsok s a rések
mentén, elbűvölt utazó.
Karomon haton áll az óra.
Rádőlt a szemhatár sötét
szélére csípőd holdsarlója;
áttetsző s éles mint a jég.
Hasad homorú hóvidék.
Elektromos ágyékhajadban
szikrák sercegnek. Reggel hat van.
Fogam közé veszem a göndör
prémet. Pihegni sem merek,
csak orrcimpám vonaglik a gyönyörtől.
Karórám fél hetet mutat.
Kinyújtott lábaid, szerelmem,
hajnalködben fehér utak.
Nem találkoznak, csak a végtelenben.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]