XXXV. Fülledt éjszaka, 3
| Felhúztad és körém tekerted |
| két hosszú combodat. Fejem |
| melledhez simul. Olyan nagy csend lett |
| mint hogyha aludnánk. De lenn |
|
| most kezdjük vívni a kegyetlen |
| párbajt. Véknyadtól sarkadig |
| kinyúlsz. Várod, hogy átszegezzem |
|
| A hold megáll a pálmakertben |
| párnánkat. Fogj át két kezeddel |
|
| és fújd meg szerelmünk kürtjeit! |
| Feljajgatsz. Én harapni kezdem |
| hónaljad szomjas fürtjeit. |
|
|
|