XXXV. Fülledt éjszaka, 3
Felhúztad és körém tekerted |
két hosszú combodat. Fejem |
melledhez simul. Olyan nagy csend lett |
mint hogyha aludnánk. De lenn |
|
most kezdjük vívni a kegyetlen |
párbajt. Véknyadtól sarkadig |
kinyúlsz. Várod, hogy átszegezzem |
|
A hold megáll a pálmakertben |
párnánkat. Fogj át két kezeddel |
|
és fújd meg szerelmünk kürtjeit! |
Feljajgatsz. Én harapni kezdem |
hónaljad szomjas fürtjeit. |
|
|
|