XXXIV. Fülledt éjszaka, 2

A padló hűvös csempéin a térdem, petrol-lámpánkat leteszem az ágy mellé a földre. Légy az istenségem! Bokádat koráll orsó szúrta át. Lábujjaid újszülött ötösikrek. Terrakotta törzsüket csókolom. Tükrös gyöngyház-feje van mindegyiknek. Hideg patak fut végig combodon. Ágyékodon végighúzom a számat. Most itt várakozom öled előtt. Engedj magadhoz, terpeszd szét a lábad! Egy pillanat, már rajta van az ajkam, és csókolódzunk, mint a szeretők, a szédült, taknyos szeretők a parkban.