XXXIII. Fülledt éjszaka, 1
| Hány napja lettem szerelmes beléd? |
| Most végre itt nyújtózunk egymás mellett, |
| mellemtől alig ujjnyira melled |
| és rajta két koráll viaszpecsét. |
|
| Farkasszemet nézünk. Pupillád sárgás |
| szikrákat szór. Ajkunkat nyaljuk – párzás |
| előtt hajlékony, játszó párducok. |
|
| Beléd harapnék, de remegni kezdek. |
| Vajon tudod-e, amit én tudok, |
| hogy két ágyék kevés a szerelemhez? |
|
|
|