XXX. Sánta teve

A foltos, nagy teve lesántult. Későn
értünk csak déli pihenőnk helyére:
egy kúthoz, melyben nem volt víz. Körötte
fonnyadt bokrok. A hajcsárok a málhát
szétosztották a többi teve közt
és kantárját egy sziklatömb köré
hurkolták. Mindjárt indultunk tovább.
Szenvtelenül ült a szemcsés homokban,
háttal nekünk, mint aki ismeri
s elfogadja a sivatag törvényét.
A völgykanyarban még visszafordultam
s tekintetem találkozott szemével.
Nem szégyelltem soha még így magam.
De úgy láttam, hogy benne több a szégyen.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]