XXVII. Két arab négysoros

(Az orvos Avicenna verse)

A bolygótól, mely fényét szórja fenn

a sár titkáig, mit nem lát a szem:

kezem között minden csomó kibomlott,

csupán a Lét mestercsomója nem.

Mióta elmentél s magam maradtam,

a föld, min járok, keményebb alattam.

Melletted fehér volt az éjszaka.

Tenélküled koromsetét a nappal.