XIX. Slőh táncos a téren

Kemény arcélét oldalt dobja, nyakát az égre nyújtja ki. A válla hullám, karja kobra, liliombimbók ujjai. Tekintetével körbejárja a férfiakat. Keresi ki legyen párja éjszakára. Körömmel, foggal, véres ajkkal marcangoló kéj kell neki, ájult vonaglás, esztelen gyönyör, mit meggyilkol a hajnal, nem földi-égi szerelem. A félkörben tizennyolc éves szépségére mindenki éhes. Jobb lesz talán, ha elmegyek – és hátrább húzódom szerényen, mikor datolyamag-szemével keresztülszúrja mellemet. Nem mosolyog. Mereven néz, míg hátamon libabőr fut végig, elzsibbad mind a két kezem, vibráló görcs lüktet herémben és nincs bennem szégyen, szemérem, csak boldogság meg félelem.