XVIII. Kiúszom egy sziklára, 2

Felégettem magam mögött minden hidat és örülök, hogy a hidak felégtek. Hosszú az utam, tanulok, egyre többet s többet tudok és kevesebbet értek. A friss szellő arcomba vág és markomban az ifjúság kardpengéje töretlen. Négyes rímek, metaforák, szerelmek és kóbor kutyák szállásadója lettem. Nincsen hazám, se passzusom. Csatahajók között úszom, de belső gőgöm éltet s egy istentől a versírást kaptam védelmül s vigaszul meg az érzékiséget.