XVI. Fohász a kerubhoz

A fiatalság utcasarkain szemembe vágó éles szelet te fogtad ki előlem. Te mutattad meg, hol vezet a hágó a test dolgaitól a szelleméhez. Tőled tudom, hogyan melegszik fázó szívem Erósz lazacpiros tüzénél. A te érdemed, hogy szabadon szálló felhő lettem egy letiport világban, ember, kit nem fog semmiféle háló, csak a halálé. Ne tágíts mellőlem, amíg lélegzem, védangyalom, Plátó!