XVI. Fohász a kerubhoz

A fiatalság utcasarkain szemembe vágó
éles szelet te fogtad ki előlem.
Te mutattad meg, hol vezet a hágó
a test dolgaitól a szelleméhez.
Tőled tudom, hogyan melegszik fázó
szívem Erósz lazacpiros tüzénél.
A te érdemed, hogy szabadon szálló
felhő lettem egy letiport világban,
ember, kit nem fog semmiféle háló,
csak a halálé. Ne tágíts mellőlem,
amíg lélegzem, védangyalom, Plátó!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]