X. Oceanum mellett, 1

Tenger vize kéklő. Nem vezet hazámig. Mennyi, mennyi szép nő! Mind szemembe ásít. Rád gondoltam, Bálint de Csejte et Kékkő. Megbarnult az arcom. Elfekszem a parton hol a szikla gránit a nap kézigránát s törökméz az alkony. Éjszaka nem alszom. Bujdosásban vert eb pelyva közt az írmag szerzem ezt a verset tört szívemre írnak, mikor kilencszázra négyszer tizet írnak.