IX. Marokkó

A sárgarépát tegnap hoztam – ma okker festék lett belőle. A harmincéves asszonyoknak szikkad s repedni kezd a bőre. Hiába csillagász az este: a nap iszonyú tűzkerék, rohadást vet és arat – mellre szívtam kábító fűszerét. A halál minden sarkon ott áll. Ha fiatal vagy, nem kímél: melléd telepszik asztalodnál és szeretkezni elkísér. De mégis – mit otthon kedveltem: unalmas, álszent kirakat, s mi undorított: e kegyetlen barbár ország az igazabb. E verset nem magam szereztem. Csak ülök némán s élvezem, hogyan vetkőztet meztelenre múzsám, a halálfélelem.