VI. Szatír a tengerparton

Bunkerben él a víz mellett. Bőre fényes vadgesztenye. Sudár, fiús szépsége isteni. Csak kése van meg sípja és egy rongyos fehér köpenye. Nincs senki, aki névről ismeri. Alkonytájt nők hoznak neki kenyeret, sajtot, húst, vizet s dohányt. Az első a szűk lyukon át bemászik. Ágyuk a hideg cement. Az esti szél liheg s az öt nő is, ki várja sorát. Reggel megfürdik. Délután bolyong hegyeken-völgyeken. Serdületlen leányokat keres, s a bokrok közt mindegyiket karóba húzza könnyeden, ahogy lepkét szúr tűre a gyerek.