IV. Koldusasszony a végállomáson

A villa kőfalánál gubbaszt dermedt háttal. Szemei tátongó gödrében legyek mászkálnak és szívják a gennyet. Mozdulatlanul ül, mintha csak éppen fiát szoptatná. Arca terrakotta. Még fiatal. Karját ölébe dobta. De ahogy az autóbusz kerekét hallja, a légyrajt elkergeti gyorsan s mikor kiszáll az úri csőcselék: kiegyenesedik és összeszorítja ajkát. Nem kér. Parázslik benne még az ember méltóságából egy szikra.