II. A fánksütő

Kövér, vén mór. Magasról néz az útra. Az üst fölött. Mosolyogna, ha tudna. Fánkért jönnek. Ki lassan jár, ki futva. Ő sejti már: mindünknek egy az útja. Kék füstben él. S mikor üres az utca: keresztbefonja karjait mint Buddha.