Franciaország megadja magát

A két gebe baktatva ment
s a bakon a jó francia
felvett minket két idegent
befektetett a krumplira
nem francia ez annyi szent
tán katalán tán baszk fia
de semmiképp se francia
Szőkére festett Liliom
a ponyvás krumplis-kocsiban
Franciaország veszve van
a feleségem messze van
blúzod nyolc gombját kinyitom
szőkére festett Liliom
a ponyvás krumplis-kocsiban
Montaubanig jó óra még
s hol sétál kétszer két kezünk?
jövőnkre nincsen óvadék
míg Montaubanba érkezünk
a krumplin mely szép rózsakék
egyet vagy kettőt vétkezünk
jövőnkre nincsen óvadék
Nincs oly nyúl mint a hadsereg
elől tülkölt az ezredes
míg elfogyott a benzine
utána mind az emberek
ki ittasan ki részegen
de épségben mert németet
nem látott köztük senki se
A kocsmában nem volt ital
Pétaint éltette mindegyik
mit bánják ők a nácikat
mit bánják majd kiismerik
ha csavarodnak tökeik
s késő lesz nékünk s őnekik
késő az anyjukistenit
Az éj s a ponyva oltalom
nem tart sokáig jól vigyázz
elringunk mint a csolnakon
rövid az út a kocsi ráz
csípőd alatt csípőm alatt
a rózsakrumpli kicsíráz
hintázunk és ez jó nagyon
Mondjam, hogy még mi volna jó?
Lisszabonban egy szálloda
Tahitiben egy panzió
avagy egy angol sorhajó
avagy egy isteni csoda
avagy egy delfin volna jó
mely visz s nem tesz le sehova
Azt kérdezed, mi lesz velünk?
Tömegsír és nem hullaház
tán vágóhídra érkezünk
tán Franco sittjén éhezünk
talán fejünkre gyúl a ház
de most még egyet élvezünk
Tömegsír és nem hullaház.
 

(Montauban és Toulouse között, 1940)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]