Levél, melyet François Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez
| Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül |
| fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül, |
| sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből. |
| Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.) |
| És én? Én eddig néhány verset írtam, |
| persze, csak úgy privát gyönyörűségből. |
| Máskülönben pedig boldog vagyok, |
| hogyha vasárnap nem látok papot. |
|
| Arról van szó tehát, hogy múltkor este – úgy értem |
| hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem – |
| egy pimasz gavallér belémkötött. |
| S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből |
| a tőrömet s tiszta önvédelemből |
| egyszerűen leszúrtam a dögöt. |
| S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem, |
| s ezért itt rohadok e majomketrecben. |
|
| Egy ily bitang, mint én, persze csak szarik rája, |
| hol éri majd az angyal trombitája. |
| De szörnyűség, ha nincs egy vasa. |
| Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember, |
| ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer, |
| és nadrágjából kiáll a fara. |
| Szóval, uram, tőled függ a dolog, |
| ha Villon gyomra többet nem korog. |
|
| Világéletemben embert még meg nem vágtam |
| soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam, |
| túl ordenári ehhez énnekem. |
| De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd… |
| Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök |
| a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem. |
| És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled, |
| zálogul az akasztófakötelet. |
|
Post scriptum:
| Mit nem tesz egy ily szegény proletár, |
| ha a prófunttól segge szüretre jár? |
| Ilyenkor már bagó sem kell neki. |
| De most, mikor kalapját leveszi, |
| s a rothadt pénzért térdre állva |
| úgy mászik eléd, mint a majom: |
| hát azt hiszed, nem sül ki a pofája, |
|
|
|
|