Kerítőballada Villonról és kövér Margot-járól
| Persze: pukkadnak a párizsi polgárok, |
| mióta hírlik, hogy egy lánnyal járok, |
| ki az utcáról tartja el magát. |
| De a kis dögöt nagyon szeretem, |
| ingét megvarrom, ágyát megvetem |
| és megkefélem este a haját; |
| bort hozok a kocsmából, a kútról vizet, |
| s ha egy vendég jön, aki jól fizet: |
| a hátsó ajtón diszkréten távozom, |
| hogy a gavallérok és a tiszt urak, |
| mint a mennyben, úgy érezzék maguk |
| a bordélyházban, hol ketten lakunk. |
|
| Persze, gyakran beköszönt a nyomor. |
| Ilyenkor Margót látni sem tudom, |
| gyűlölöm, mint a kést, a vérem forr, |
| belérúgok és a haját húzom, |
| Józsefre s Máriára esküszöm, |
| hogy holnap reggelig agyonütöm, |
| ha nem lesz pénz – zálogházba teszem |
| ruháit és ha nincsen, mit egyem: |
| káromkodom, míg a gyomrom korog, |
| ő meg a szoba sarkában kuporog, |
| s ilyenkor napestig pofozkodunk |
| a bordélyházban, hol ketten lakunk. |
|
| Aztán egyszerre pénz áll a konyhára, |
| mert hirtelen nagy lett a forgalom, |
| vagy én találkoztam a Bac utcában, |
| avagy a Montmartre-i domboldalon |
| egy bitanggal, ki meglógott a cehhel… |
| S kövér Margóm akkor megint a régi, |
| combomra csap és arcunk felderül, |
| lefekszünk, s én egy dalt trillázok néki, |
| ahogy ez a legjobb férfinak |
| száz évben is csak egyszer sikerül. |
| És aztán másnap estig horkolunk |
| a bordélyházban, hol ketten lakunk. |
|
Ajánlás:
| Kik ezeket a sorokat olvassátok, |
| gavallérok, urak és kapitányok, |
| jegyezzétek meg: ha egy lányt kívántok, |
| ki az ágyban mindenre kapható, |
| szolgálatotokra készen, itt vagyunk |
| a bordélyházban, hol ketten lakunk. |
|
|
|
|