Ballada, melyben Villon mester embertársai bocsánatát kéri
| A bitang úr, ki nyakig ül a borban |
| és szolgáit véresre vereti, |
| a hájas püspök, ki a kolostorban |
| királyok és egyéb zsiványok, |
| s kopasz ruék, kik csorgó nyállal |
| és kocsmahősök, kik az árok |
| mélyén böfögnek részegen, |
| stricik, sintérek, ágyrajárók, |
| kerítőnők és zugbankárok: |
| bocsássanak meg mind nekem. |
|
| Zsidók, kik pénzüket kamatra adják, |
| hogy a szegényen bőrt se hagyjanak, |
| és kurvák, akik mellüket mutatják, |
| hogy a polgárok kedvet kapjanak, |
| proletárok, akik kijátszva |
| és lázadók, akik a nyárfa |
| fityegnek sárga zsinegen, |
| királyleányok, grófok, bárók |
| klozettosnők és lócsiszárok: |
| bocsássanak meg mind nekem. |
|
| Csak az átkozott polgármester nem! |
| Annak még egyszer a képére mászok, |
| mert a zsarukkal pőre seggemen |
| forgáccsá verte a szeges korbácsot, |
| elvette pénzemet és ráadásul |
| ebédre megrohadt kölest adott. |
| Kóterben várom most a holnapot, |
| hátam feltört az ágy deszkáján |
| s nyolcvan font ólom lóg a térdemen, |
| csak így történt, hogy a pofáján |
| nem ül még ott a névjegyem, |
| és ezt bocsássa meg nekem. |
|
| A tiszt urak, kik hősi pózzal |
| csörtetik rozsdás kardjukat, |
| s a kölykök, kik bársonyzacskóban |
| hordják körül a farkukat, |
| ki megfesttette ősz haját, |
| s a délelőtti napsugárban |
| büszkén riszálja vén farát: |
| ti, akik dáridóra vártok, |
| míg mi vánszorgunk éhesen: |
| hogy eleget nem köptem rátok, |
|
| Büdös zsaruk, kik minket űznek |
| a föld felett s a föld alatt, |
| és hadvezérek, kik vérünkkel |
| foltozzák meg a várfalat, |
| bírák, kik az urat kímélik, |
| mert a törvény is csak csalás: |
| vérrel fogunk fizetni nékik, |
| ha jön a nagy leszámolás. |
| Hogy ezt a harcot meg nem érem |
| s mint hadnagy, nem vezethetem, |
| azt ők mindannyian, remélem, |
| könnyen bocsájtják meg nekem. |
|
Ajánlás:
| Verjétek nehéz vasbunkókkal |
| Egyébként François Villon a nevem, |
| ezt senki ne bocsássa meg nekem. |
|
|
|
|